Van egy Ajándék...
Egy különleges Ajándék. Különleges, mert csak egyetlen létezik belõle, így csak egy valakinek adhatod. Különleges, mert nincs formája, nincs színe, nincs súlya. Megfoghatatlan, láthatatlan. Ez az Ajándék csak érezhetõ. De csak az az egy érezheti. Ez az Ajándék egészen kicsi. Elfér egy szívdobbanásban. Mégis, a legnagyobb. Mert csak egy szívdobbanásban férhet el. Éppen abban a szívdobbanásban.
A legszebb Ajándék.
/ Csitáry-Hock Tamás /
Biegelbauer Pál- A fényadó imája
Köszönöm, hogy VAGY, hogy találkoztunk. Szeretlek.
Elfogadlak - akárki vagy, akármilyen vagy. Nem várok tõled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam,
és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a Benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk.
Van a mosoly...
Az õszinte mosoly. Ami belülrõl fakad, de nem belõled. Hanem a másikból, akinek szól. Õ váltja ki belõled. És ez a mosoly, visszatükrözi az iránta való érzelmeidet. Másként mosolyogsz barátra, szülõre, gyermekre, kedvesre. Mert mindegyik a hozzá illõ mosolyt húzza elõ lelked egyik rejtett fiókjából. A belõle fakadó mosoly arcodon keresztül tér vissza hozzá. És pontosan látja mosolyodon, hogy mit érzel iránta.
Ilyen az õszinte mosoly. Van ilyen.
/ Csitáry-Hock Tamás /
Van a várakozás...
Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elõ - ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen. Várod...
Van ilyen várakozás.
/ Csitáry-Hock Tamás /
Gyurkovics Tibor - Lebegés
Csak arra emlékszem hogy éltem
aztán arra hogy meghalok
lebegtem a homályos fényben
de tudtam - a tiéd vagyok.
Benned élek, és gyönyörûn elbástyázva vagyok már mindentõl, ami nem Te vagy.
/ Ady Endre /
ismét magához ölelt
az est nélküled-szín mélye,
ahol nyikorgó léptekkel
osont el minden téged hívó gondolat,
mert elpihentem már benned régen,
mégis felriad valami,
a Téged váró önmagamban...
még odakint sárga színnel pörgeti az õsz
lehulló gondolataimat,
minden egyes szót,
amely már úgy köti hozzám
léted, ahogy örökzöldek
õrzik meg féltett szeretõik
zöld ölelését...
és libben a nyár ringó szoknyája,
táncba vezeti gondolataim
csetlõ vétkeit,
melyek egyetlen szívdobbanásod
melegét hordják,
mert elfogyhatatlan vagy bennem.
elalvó pillantásom pilládra zárul
bõrödön át lélegzik
megannyi sejtem,
hogy szó se férjen már
összehajló vonalunk közé...
...tovább álmodlak.
/M./
