Van a mosoly...
Az õszinte mosoly. Ami belülrõl fakad, de nem belõled. Hanem a másikból, akinek szól. Õ váltja ki belõled. És ez a mosoly, visszatükrözi az iránta való érzelmeidet. Másként mosolyogsz barátra, szülõre, gyermekre, kedvesre. Mert mindegyik a hozzá illõ mosolyt húzza elõ lelked egyik rejtett fiókjából. A belõle fakadó mosoly arcodon keresztül tér vissza hozzá. És pontosan látja mosolyodon, hogy mit érzel iránta.
Ilyen az õszinte mosoly. Van ilyen.
/ Csitáry-Hock Tamás /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
