"Önmagában véve senki sem szép vagy rút, jó vagy rossz, jelentõs vagy tompa szellem, hiszen az ember értéke mindig attól függ, hisznek vagy kételkednek benne."
Akárhogy s mint - mondta magában - egyvalami nem változik. Ha rongyos vagyok is, legbelül csak megmaradok hercegnõnek. Könnyû lenne a hercegnõt játszanom, ha selyembe-bársonyba öltözhetnék. Sokkal nagyobb dolog úgy maradni meg hercegnõnek, hogy ezt senki nem tudja.
/ Frances Hodgson Burnett /
Ez Barry tava - közölte Matthew.
Anne rosszallóan rázta a fejét:
-Ez a név sem tetszik - mondta. - Nevezzük el, mondjuk, a Fénylõ Vizek Tavának. Úgy bizony, ez a név illik rá. A borzongástól, ami átfut rajtam, tudom, hogy így van. Ha olyan nevet találok, ami pontosan illik a viselõjéhez, borzongást szoktam érezni. Önt is meg szokna valami borzongatni?
Matthew elrágódott a válaszon.
-Hát, ami azt illeti, igen. Azok az ocsmány fehér kukacok, amik feltúrják az uborkás ágyásokat. Már a látásuktól felfordul a gyomrom.
-Ó, azt hiszem, nem ugyanarról a borzongásról beszélünk. Vagy mégis? Nem lehet szoros kapcsolat a kukacok és egy fénylõ vizû tó között, nem??
Jaj, én úgy szeretem, ha valaminek neve van, még ha az egy muskátli is. A névtõl olyanokká válnak, mint az emberek. Egyébként is, honnan tudjuk, nem sérti-e meg egy muskátli érzéseit, ha csak muskátlinak hívjuk, semmi másnak??
Ó, a hídra értünk! Most szorosan becsukom a szemem, mert a hídon mindig félek átmenni. Igazán nem tehetek róla, de mindig azt képzelem, hogy épp amint a közepére érünk, a híd összeomlik, mint egy rugós bicska, mi meg becsípõdünk. Így aztán becsukom a szemem. De azért mégis mindig kinyitom, amikor azt hiszem, hogy már a közepén járunk. Tudja, azért, mert ha a híd tényleg összecsuklik, akkor azt szeretném látni. Micsoda remek robajjal járna! Az egészben azt élvezném a legjobban. Hát nem nagyszerû, hogy annyi minden szeretnivaló van a világon?
Kíváncsi vagyok, vajon sikerül-e valaha is magamfelé hajlítani a szívét!? /Gil Anne-rõl/
Én szebbé varázsolnám az életet- mondta Anne álmodozva.- Tudom, hogy nincs nemesebb törekvés, mint tudást nyújtani, de én mégsem erre vágyom,inkább azt szeretném, ha a segítségemmel jobban éreznék magukat több örömöt vagy boldog gondolatot szeretnék az életükbe lopni, amelyben nem lenne részük, ha nem születtem volna meg.
Végül is talán a romantika nem harsona szó és pompás külsõségek között vágtat be az ember életébe, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, , csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a ráhulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörû barátságból fakad, oly természetesen, ahogy bimbóból kipattan a rózsa.
/ L.M.Montgomary /
Lehull az éj egyszerre
a Föld el is felejti
a Napot, a tengerre
tenyerébõl leejti;
Minden egy akar lenni:
az okozat az okkal
és véges lesz a semmi:
szomszéd a csillagokkal.
/ Kiss Tamás /
Éj...
álommá lebeg
a hang, a fény, s virágot
terem a lélek...
/ Szabolcsi Zsóka /
A szél
Ha süvít a téli szél
kabátod összerántod,
kezed zsebre vágod,
nem kell fáznod,
semmi baj.
De
lelkeddel
mondd,
mit teszel?
/ Pálinkás Imre /
Hét sor egyszerûség
mikor azt hiszed
a közel nagyon messze van
és nem látod a változásban
már a lényeget sem
egyszerûen csak legyél
az apró tévedésben is
a legigazibb szó
/ Csurai Zsófia /
Monoton
mióta tudom
hogy vannak miértek
válaszok nélkül
azóta minden ébredés
visszavonhatatlanul
egyszerû és hétköznapi
/ Csurai Zsófi /
Persze....
-részlet-
...
megszelídítettél,
eddig tõled
kaptam a reggelt
most
visszavaduló
szívvel
enyémek az
esték.
/ Balázs László /
Megpihenek a viharban
s indulok tovább
remélve, hogy
ujjaink szorosabbra fonódnak
Fogyatékos szavaim alkalmatlanok ismét
így csak bizakodhatom abban,
hogy tiszta vízzel öntözöm közös virágaink
Némíts el, hogy megérthessem csended.
/ Tornay András /
Majd
...magammal viszem
az esték kapujában álló
várakozás örömét,
az éjféli harangszó magányát..
a hajnal könnyeinek hideg fényét,
s a nappalokba burkolt életszíneket.
Magammal viszem majd
a szilánkokká tört kézfogásokat,
üvöltõ félelmeket, suttogó sóhajtásokat,
a szivárványhidak ívét
s a nyitott szemmel festett álmokat.
Majd ott lesznek velem a szavak s a képek
csontporomba ivódott gyönyörû emlékek...
/ Ruder Jana /
Azért szeretlek
Azért szeretlek,
mert szereted József Attilát,
Ady Endrét.
Versekben létezik
törékeny arcod,
és nyelveden viszed
a szavak
édes rendjét.
Nem szólsz,
...
Csillag jeleket rajzol
hallgatásod,
és kitárt tenyerembõl
naponta
útrakelsz.
Körmeim félholdjait
küldöm el
utánad.
...
Világgá gurul minden,
ami volt,
és ami lehetne.
A jövendõ is
hamvadó tûz már,
pedig a kagyló
és a tenger
csak szeretne, szeretne.
Indulna velünk
a tisztaságban morajló
égen,
hogy a végtelen
hulláma te lehess:
utolsó menedékem
/ Madár Sándor/
