Megpihenek a viharban
s indulok tovább
remélve, hogy
ujjaink szorosabbra fonódnak
Fogyatékos szavaim alkalmatlanok ismét
így csak bizakodhatom abban,
hogy tiszta vízzel öntözöm közös virágaink
Némíts el, hogy megérthessem csended.
/ Tornay András /