A nõ szerint az igazi férfi nem "parancsol", hanem "irányít".
És a nõ nem "engedelmeskedik", hanem "bizalommal van" a férfi iránt.
Az igazi nõ nem "engedelmes" és nem "alázatos" - hanem bízik a férfiben.
Ezért hagyja magát vezetni.
Nem az engedelmesség, hanem a "bizalom" a nõi odaadás kulcsszava.
Bízni pedig csak egy olyan férfiben tud, aki érdemes rá.
Aki nem rántja erõszakosan magához.
Aki nem parancsolni akar.
És nem uralkodni rajta.
Akinek mozdulatait nem a hiúság irányítja, hanem a vonzalom és a szeretet - s néha átadja az irányítást a nõnek.
Erre mindkettõjüknek szükségük van, mert az eksztázis csúcspontján, amikor kvázi összeforrnak, a férfi elgyengül, és a nõ megerõsödik.
Éppúgy, mint a szeretkezésnél.
A férfi "beleálmodja" magát a nõbe, aki viszont ilyenkor a legéberebb és a legerõsebb: megtelik energiával és élettel, melyet a férfitõl kapott.
Megjegyzik azt is - de ezt már csak a mindkét nyelven, tehát a "férfiül" és a "nõül" egyformán jól beszélõ Mesterek tudják -, hogy a tánc igazi pillanataiban már megszûnik a férfi és a nõ. Megszûnik az én és a te - ilyenkor már nem kell szótár, mert egyek lettek.
/ Müller Péter /
