Tenyered mélyforró bölcsõjébe teszem...
betûkké formálod bennem
az érzések kimondhatatlanságát,
és a megszõtt hangok
átmelegítik
ablakomról lecsorgó
szavaim párafoltját...
lelkemet tenyered
mélyforró bölcsõjébe teszem,
hogy életvonalad rohanó
barázdáit követve
elkísérhesselek...
csak egyetlen percre
nézz tükrömbe,
ahogy valóságképe
vigyáz rád,
szívedhez simulásomban
fedezd fel
ezernyi újjászületésed
lelkemben fürösztött igazát...
/M./
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
