s.c.

Ahol éppen nem vagy,mindig hiányzol onnan.
Hívlak , mint a papírra a verset, önmagamban,
és öntudatlan is, akár a sejteket a sejtek.
Úgy írom, mint csillagot az éjszaka:


Szeretlek

" Csendedhez simulok.
Apró csillagom vagy a végtelen égbolton.
Némán meghajló fûzfa törzsén a büszke magány.
S én :
- hajladozó tûzpiros pipacs hamvas szirma leszek
szomorú ágaid alatt,
hogy éjjelente...

...amikor senki sem látja,
önfeledt-mezítlenséggel táncolhassak

megálmodott boldogságomban..."

Hogy hit támadjon bennünk: a léleknek önmagába kell szállania, önmagával kell foglalkoznia. Távol a világtól, a várostól, a zsibongó sokaságtól, a zakatoló gyáraktól, a kufárok viaskodásától, a papok szemforgatásától, a tudósok feleselésétõl. Erdõk magányában, vizek partján, sivatagnak rónavidékén: ott készül az ábránd, a sejtés, a szeretet vágya, a gondolatok szárnyalása, az érzések igazsága, a költészet, a végtelennek imádása, s ha mindezek együtt vannak a lélekben: ott készül a hit. Az erõs hit, mely méltó erre a névre.

/ Eötvös Károly /

Csak egy név

Megjátszott közönnyel
ki tudnám-e mondani
magamban
annyira halkan,
a csendnél alig hangosabban,
hogy ne visszhangozzék
ezer színben, ezer alakban,
és ne ébressze fel
a Nyarat?

/ Balázs László /

Hajnalban...



arcom az ég felé fordítva,
csukott szemmel álltam
a szakadó esõben és rád gondoltam...

- félelmetes hatással vagy rám -

..és szerettem volna,
ha felém nyúlsz,
magadhoz ölelsz,
hogy érezd : - azt az intimitást,
amit puszta léted okoz
bennem...velem.



/M./

Jó volna...

...ha elmondhatnám,
hogy néha
nem akarok mást,
csak csendesen szeretni,
meztelen lelkedhez bújni
és a bennünk felsíró sebeket
szótlan, de borzongásig ölelni,
szívverésed mellemen érezni
és túlcsordulni gyönyört érintve
tenyeredben

Jó volna néha
csak úgy lenni
veled

lélegzet-visszafojtva
csendben

/ Kovács Erika /