" Csendedhez simulok.
Apró csillagom vagy a végtelen égbolton.
Némán meghajló fûzfa törzsén a büszke magány.
S én :
- hajladozó tûzpiros pipacs hamvas szirma leszek
szomorú ágaid alatt,
hogy éjjelente...
...amikor senki sem látja,
önfeledt-mezítlenséggel táncolhassak
megálmodott boldogságomban..."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
