Találkozásaink
ha lehetne
most lefényképeznélek
ahogy hátradõlve a széken
csak mesélsz arról
hogy az ártatlanság kora
rég túllépett rajtunk
és szeretni akkor is muszáj
ha naponta belehalunk
hogy tegyünk félre mindent
és legyünk igazán önmagunk
és ha a megszokás maga alá gyûr
mi akkor is ilyenek maradjunk
ilyen fékezhetetlen õrültek mert...
és talán sosem tudom
meg mi lesz a mert után
(csak vagyunk
két magány közt céltalan vetület
a ránk ragasztott divatképekkel
egy jegyzettömb lapjain
ülünk unottan
az ártatlannak hitt melankóliában
és bámuljuk a másik hallgatását.)
/ Csurai Zsófi /
