s.c.

Egymásra hangolva...

Nem az a legalapvetõbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk õszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökbõl fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erõfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erõfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen õszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

/ Gary Chapman /

"Dúdolsz a fülemben.
Játszol bennem, játszol és élsz.
Rohansz bennem.
Felkavarsz, és én minden tartalmam elvesztem.
Belém költöztél.
Mégsem tudod, hova jár haza a sok apró mozdulatod."

"A boldogság nem olyan, mint egy totemoszlop, amit felállítanak valahol, és azután az már mindig ott áll.
A boldogság hajlékony, illékony, finom dolog, ennélfogva nem is mindig ordibál, hogy hé megjöttem, itt vagyok!
Más szóval: jó szem kell hozzá, anélkül talán észre sem veszed, hogy a közeledben jár. Légy rá nyitott!”

A szerelemrõl

Most valami olyasmit szívesen mondanék,
hogyjó a láz, de a nyugalomnál semmi sem jobb.
Vagy: az az ég, ami szégyenkezve lángolt,
meteort sírt, igaz, de távol volt, és tárgy volt.
Vagy: minden szereplõ, végül is, felcserélhetõ,
s ilyen sztorit szül bármelyik hely és bármelyik idõ.
A lány se szép, se csúnya, a fiú alig erõsebb,
és mindig lesz kultúra, ki érti-félti õket.
Tíz év múlva vége, ha most nem is múlt el még,
és akkor lesz majd forró a most csak langyos emlék.
És mondanám még azt is, hogy épp az a szép benne,
hogy akkor múlna el, ha vége sose lenne.
De ez se igaz, az se igaz, egy valós: hogy fájnak.
S szerelembõl, nem a csendbõl születnek a tárgyak.

/ Jónás Tamás /

Akarom


hogy az erkélyen
az emberek kihajoljanak
és lássák a faágak közt
a fényrügyeket
a sudár fák gyökerei alatt
az iramló életet
akarom

hogy a megöltek
újra megszülessenek
széltépett szent éjszakán
akarom hogy a rímek
gyémántot csengjenek
eltévedt vad ujjaimon

akarom

hogy nagyra nõjön bennem
minden elképzelt hitem
s a gyermekem
szép életem
és minden megbolydult
zsendülés a világon
csak így pátoszosan
ódák és himnuszok nélkül

akarom

hogy az erkélyen
az emberek kihajoljanak
és lássák a nap ébredésének
halálelõtti csöndjét
és csendben a fénnyel
ölelkezzenek




/ Hatházi Áron /

- Vannak ilyen napok. Az ember nem vár semmi jót, és elhozzák a rosszat. De õrizkednie kellett volna.
- Tudja isten, hogy van ez. Vajon tudhatja-e az ember, hogy megõrizte magát, vagy éppen csak annyi, hogy szerencséje volt, s az vigyázott reá.

/ Sütõ András /

A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdetõ
nem lesz híres,
a magát-dícsérõ
nem lesz dicsõ,
a magát-kínáló
nem lesz vezetõ.
Ezek az úton:
rohadék, hulladék,
utálkozva elkerülik,
az út-on járó rá se lép.

[lao ce]

Túlélni

Hazugság hogy túlélni
mit gyomor nem bír el
hazugság meglapulni
amikor ütni kell

Áltatás megmaradni
lelkünk sebeivel
szabadságot pótolni
nem lehet semmivel

Fondorlat az alázat
hogy majd valamivel
kijátsszuk mit a börtön
rácsával ránk lehel

Csalás bunkerba bújni
itt csalás elaludni
és csalás szemet hunyni
ki-ki maga felel

Árulás egyezkedni
árulás elfeledni
sebet vagy igazságot
ha belehalni kell.

/ Gyurkovics Tibor /

Csak azért?



Csak azért, mert az a bizonyos villanyáram
Köztünk és körülöttünk és bennünk is kiégetett
Minden biztosítékot, és kilógtak a falból
A megszenesedett drótok, és helyrehozhatatlanul
Megszakadt, elmaradt, nem is tért vissza, mert
Nem tudtunk és nem is tanultunk meg vele bánni -
csak azért?
Csak azért, mert se vér, se név nem jogosít fel
Kettõnket semmi néven nevezhetõ kapcsolatra,
Holott anyámhoz, apámhoz, hugomhoz, az összes
Vérrokonomhoz mikor volt feleannyi
Közöm is? Csak azért, mert azután már nem a testét?
Mert már csak megváltott? Mert nem voltam képes abból,
Amit adott, megõrizni még a szépségét sem,
Csak az életemet meg az ép eszemet - csak azért?
Csak azért nincs jogunk tudni, sõt hallani sem egymásról?
Úgy, hogy ha szóba kerül, csak annyit mondhatok:
"Igaz is, mi van vele? Hogy van? Te látod õt néha?"
És ha meghalok, egy szót sem válthatunk elõtte,
És ha õ hal meg majd, én csak elvegyülve hátul,
Mintha véletlenül, megyek a koporsója után.
És életemnek az a része elsüllyedt, akárcsak
Az a breton székesegyház, és hiába
Szólal meg odalent a harangja naponta:
Csak nagyritkán ha fölhallom a tenger alól.


/ Vas István /

Titkos fájdalom

Minden megingott, mikor az utolsó napon csók nélkül elhagytál: üres
szalma lett kezeimben a kalász,
lepkéim elszálltak s a hegyen is
értelmetlenül felelt s otthagyott
barátom, a szél... Ellenségesen
hallgat ég s föld... Valaki kellene...
Nincs semmi kedvem egyedül csodálni
a várakozásteljes alkonyat
mozdulatlan szépségét, s nem tudom,
lesz-e még erõm emberek helyett
isteneknek mesélni kínomat.

/ Szabó Lõrinc /

látom ismét valami gebasz volt itt blogoléknál,kód van itt rendesen,cím már nem is kell,körbe sem merek nézni,mert egy ilyen után mindig felcserélõdnek a bejegyzéseim képei.pedig pont most gondoltam,hogy ráférne egy kis újítás,változtatás,kedvencek törlése,mármint akik törölték a blogjukat azokkal ugye nem igazán tudok mit kezdeni,de van egy-kettõ amit nagyon megszerettem,hozzájuk bejárok,mint a jó szellemek,ezután is.