A szerelemrõl
Most valami olyasmit szívesen mondanék,
hogyjó a láz, de a nyugalomnál semmi sem jobb.
Vagy: az az ég, ami szégyenkezve lángolt,
meteort sírt, igaz, de távol volt, és tárgy volt.
Vagy: minden szereplõ, végül is, felcserélhetõ,
s ilyen sztorit szül bármelyik hely és bármelyik idõ.
A lány se szép, se csúnya, a fiú alig erõsebb,
és mindig lesz kultúra, ki érti-félti õket.
Tíz év múlva vége, ha most nem is múlt el még,
és akkor lesz majd forró a most csak langyos emlék.
És mondanám még azt is, hogy épp az a szép benne,
hogy akkor múlna el, ha vége sose lenne.
De ez se igaz, az se igaz, egy valós: hogy fájnak.
S szerelembõl, nem a csendbõl születnek a tárgyak.
/ Jónás Tamás /
