Akarom
hogy az erkélyen
az emberek kihajoljanak
és lássák a faágak közt
a fényrügyeket
a sudár fák gyökerei alatt
az iramló életet
akarom
hogy a megöltek
újra megszülessenek
széltépett szent éjszakán
akarom hogy a rímek
gyémántot csengjenek
eltévedt vad ujjaimon
akarom
hogy nagyra nõjön bennem
minden elképzelt hitem
s a gyermekem
szép életem
és minden megbolydult
zsendülés a világon
csak így pátoszosan
ódák és himnuszok nélkül
akarom
hogy az erkélyen
az emberek kihajoljanak
és lássák a nap ébredésének
halálelõtti csöndjét
és csendben a fénnyel
ölelkezzenek
/ Hatházi Áron /
