Pálinkás Imre
hangodba kapaszkodom
a hangodba kapaszkodom
ahogy rám simítod a szeretleket,
nevetésedbe, mi visszacseng
és arcomra mosolyt varázsol,
gondokat ûz,
hófödte tájban
elém virágszõnyeget hozol,
színeket csensz a szürke égre
és a pillanatot nyújtod felém
mikor összefonódik testünk
és egymás ajándéka lelkünk,
angyalok vigyázzák álmunk
és lapozzák lassú naptárunk
az igaz idõkbe