Köszönöm
Köszönöm a hegedû zenéjét
ami a táj ruháját táncoltató dísz,
hogy nem csupán az élet forrása
de csillog is a medrekben a víz.
Köszönöm a fák megfestett levelét, hiszen
átszûrõdnek rajtuk narancssárga fények
melyeket télidõn a kandalló melegében
vöröslõ parazsak színei, cikázva idéznek.
Köszönöm a tenger halk morajlását
a sziklákra felfutó hullámok erejét
az idõ arcának grimaszát, a szemét
melynek tükrében látni még mi szép.
A szántóföldeket melyek télidõben fehérek,
és sötétedés után a csend nyelvén beszélnek
az éghez legközelebb szárnyaló lényeket
a madarak szabadságát, s a végtelen kék eget.
A ropogó havat a talpam alatt,
a meghalt..., a született álmokat
s amíg a szívben születhet könny, öröm,
az élet ajándékát Istenem: köszönöm.
/V./
Szívbõl.....
