s.c.

"Távol esett egymástól amit tudott és amit hinni próbált,
de ez ellen semmit nem tehetett,
és amit az ember nem tud helyrehozni,
azt ki kell bírnia."

"Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek,
hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok,
és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények,
másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj."

Mindig más

A helyeket látom, hol lehetnél.
Fázik az üresség körülöttem.
A tavak esti dúdolása befesti
emlékeim kéklõ borongással.
Lenyugvó szemed - õszi borzongás.
Kutatom egy elfelejtett vonásod
ijedt szívvel.

mindig valami más kerül elõ amint
a kíváncsiság leporolja a tényeket
mást talál bent és mást odakint
nem a valóság, a remény tévedett

a változatlan érzés sorsom iránytûje lett
tévedékeny idõkben talán eligazít
irtózatos messzeségbõl jön az üzenet
ami nincs, mert eltévedt, pótolja a hit

embertársam, vajon tudod-e mirõl beszélek
miféle rakományt visznek a szavak
a bizonytalan érvek nyája szerteszéled
minden kérdésben a félelem matat

/ Fecske Csaba /

Naplójegyzet

Válságos helyzet:
tudom, hogy boldog vagyok,
csak épp nem érzem.

/ Fodor Ákos /

Nem hiszek



Egy fáradt pille ringott haldokolva
tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
remegve ûzött õszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
és csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak
oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Olyan kicsike, szûk volt a szobácskám,
mégis egész tündérország befért.
És álmodtam merész, nagy boldogságról,
álmodtam nagy, boldogságos mesét.

Álmodtam én már sokszor égiszépet,
és mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
se húnyt reményeket siratni még.

Tudom: jõ majd a józan, szürke reggel,
és szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
annak se tudnék hinni. Nem hiszek.



/ Kaffka Margit /