Mindig más
A helyeket látom, hol lehetnél.
Fázik az üresség körülöttem.
A tavak esti dúdolása befesti
emlékeim kéklõ borongással.
Lenyugvó szemed - õszi borzongás.
Kutatom egy elfelejtett vonásod
ijedt szívvel.
mindig valami más kerül elõ amint
a kíváncsiság leporolja a tényeket
mást talál bent és mást odakint
nem a valóság, a remény tévedett
a változatlan érzés sorsom iránytûje lett
tévedékeny idõkben talán eligazít
irtózatos messzeségbõl jön az üzenet
ami nincs, mert eltévedt, pótolja a hit
embertársam, vajon tudod-e mirõl beszélek
miféle rakományt visznek a szavak
a bizonytalan érvek nyája szerteszéled
minden kérdésben a félelem matat
/ Fecske Csaba /
