Kevés
Kevés az út
de járni kell
Kevés a fény
de látni kell
Kevés a hang
de szólni kell
Kevés a perc
de várni kell
Kevés a szent
de hinni kell
Kevés a könny
de sírni kell
Kevés a cél
de menni kell
Kevés a sok
de ennyi kell.
/ Lajtai Gábor /
Kevés
Kevés az út
de járni kell
Kevés a fény
de látni kell
Kevés a hang
de szólni kell
Kevés a perc
de várni kell
Kevés a szent
de hinni kell
Kevés a könny
de sírni kell
Kevés a cél
de menni kell
Kevés a sok
de ennyi kell.
/ Lajtai Gábor /
Az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...
Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja.
Az "Igazi" gyermeket nemz, az "Igaz" felneveli.
Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted.
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell.
Te, ki fél szavakból ért
Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,
mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.
Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.
Ilyenkor elbújok mélyen egy születõ versben,
hogy reszketõ magamat a sorok közé rejtsem,
ne bírja a világ legbensõbb harcaim.
De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,
lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
és rímes rejtekembõl elõcsalogatsz.
/ Sárhelyi Erika /
Naptolvaj
Egy tollvonás kiszántja
Mélyérõl a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbeszorult ablakot
Csak emeld arcod
Az öledbe hulló
Végtelen felé
Csak lásd a távolt,
A lelkedbe búvó
Jeltelen zenét
Te az életed hordod:
Hamvából is - az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.
/ Kerekes László /
Fától Fáig
Amihez érek,
fagyaszt, vagy éget,
nem ismerem
a semlegességet.
Nem tudok bábként
körben forogni,
tudok örülni,
fölháborodni.
Húsomat mérik
szívemet mérik,
akik a cinkos
szavam remélik.
Bazalt mederben
piros vas csobban,
életem rendje
kemény napokban.
Erdõhomályban
fától fáig,
aki barátom,
marad halálig.
/ Vészi Endre /
Nekem térkép e táj..
Nem hittem volna, hogy térképpel a kezemben fogok még itt rohangálni,de egy idegen városban azért elkél,és ugye azért jóval nagyobb is mint Óvár.Sõt most már azt is tudom miért nem költöznék szívesen Pestre,mert autóval közlekedni nem a legjobb,most már átérzem a tömegközlekedésben résztvevõk problémáját is.Nem telik el úgy nap hogy ne futnék bele valamelyik körúton egy balesetbe,és a parkolási lehetõségekrõl nem is szólva,okosan ki van ez találva,hogy többnyire fel van osztva zónákra a fél város,a kedves autótulajdonos meg csak fizessen,így inkább választottam a gyalogos vagy bringás közlekedést.Meg aztán amúgy is el vagyok kényelmesedve,rámfér egy kis mozgás.. :)
Ettõl függetlenül szeretek itt élni,nem sok embert ismerek még,de ennek megvan az elõnye és a hátránya is.A napi szinten lévõ állásinterjúk okoznak még némi gyomorgörcsöt,de azért olyan könnyen nem adom fel,nem is inkább azzal van a gond,hogy Nyugaton több az álláslehetõség,szerintem az arányok hasonlóak itt is,viszont egy állásra több jelentkezõ jut,mivel itt többen laknak,tehát kevesebb eséllyel indul az ember.Furcsa is megszokni ezt a nyüzsit mindenhol,de az eddigi tapasztalataim pozitívak voltak,a szögödies beszéd pedig igenis jelen van,sok helyen hallom,viszont sokkal közvetlenebbek az emberek,ha valaki igazán jó barátjának tart valakit,akkor hozzáteszi a "barátom" szót is,pl. "Peti barátom" így emlegeti,vagy búcsúzáskor nem csak annyit mondanak hogy "Szia" hanem hozzáteszik azt is,hogy "Majd még beszélünk",tudatosítva,hogy tartják a kapcsolatot.A kezdetleges pánikot pedig túléltem,igen sok minden hiányzik,a barátaim,az ismerõseim,még az elõzõ munkahelyem is,de ez természetes,és ezt át kell vészelnem,hogy fogékony legyek minden újra ami itt körülvesz.
Ja igen..és,hogy mit hallgatok..hát Rádió Pluszt ++++ mert érdemes... :P