Fától Fáig
Amihez érek,
fagyaszt, vagy éget,
nem ismerem
a semlegességet.
Nem tudok bábként
körben forogni,
tudok örülni,
fölháborodni.
Húsomat mérik
szívemet mérik,
akik a cinkos
szavam remélik.
Bazalt mederben
piros vas csobban,
életem rendje
kemény napokban.
Erdõhomályban
fától fáig,
aki barátom,
marad halálig.
/ Vészi Endre /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
