s.c.

Egy Nimfaun délutánja

- - Iszunk is. Közben
csókoljuk, bámuljuk és szépítjük egymást.

V á g y u n k a r r a, a m i v a n.

És bízunk benne, hogy egyikünk sem ígér
másikunknak semmi olyasmit, ami
volt
lesz.

/ Fodor Ákos /

ASZINKRON

Nem én kések.
A világ siet.

/ Fodor Ákos /

Lélektelenül

Lehetne élni könnyedén, lepkemód,
É lni, mint lágy moha öreg fa törzsén,
L ehetne belesimulni az idõtlenségbe,
E lveszni a mindenség kéklõ tengerén.
K önnyû testtel, lélektelenül
T úljutni a taréjos, zúgó habokon,
E lengedett kézzel, csukott szemmel
L eugrani a trapézról, álmodón.
E nnyi kéne csak, lélek nélkül élni, hogy
N e zúzzon a valóság vaskesztyûs ökle,
Ü lni egy kék hegyen, s messzenézve,
L áblógatva kibékülni a világgal örökre.

/ ismeretlen szerzõ /

 Jó lenne néha,nem érezni a körülöttünk lévõ világot,csak szótlanul hallgatni,nem érinteni,nem ízlelni,nem érzékelni.Nem tudni milyen is a fájdalom.

" Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerõsünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük õt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami õ, és mindent, ami tõle való."


/ Guy de Maupassant /