Jó lenne néha,nem érezni a körülöttünk lévõ világot,csak szótlanul hallgatni,nem érinteni,nem ízlelni,nem érzékelni.Nem tudni milyen is a fájdalom.
" Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerõsünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük õt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami õ, és mindent, ami tõle való."
/ Guy de Maupassant /
