Hiába más az utad
Hiába millió hang
Csak a tiéd hallom
Az én nyelvemen beszélsz
Talán nem is létezem
Nélküled
Ha egy álmos reggelen
Ott leszel mellettem
Akkor majd véget ér
Mindkettõnk útja már
Talán végleg itt
A helyed
Becsukom szemem
És már lassan elhiszem
Hogy így lesz valamikor
Becsukom szemem
Így majdnem valóság
Így lesz valamikor
Érzem, valaki átkarol
Gyengéden fölém hajol
Becsukom szemem
És már lassan elhiszem
Hogy így lesz valamikor
Egy rövid percre tán
Belül a világ megáll
Ha a hangod hallom
Most csak nekem beszélsz
Úgy elmerülnék
Szemeidben
Nem keresek tovább
Valami magától
Magára talált
Nincs múltból élõ szellem
Csak egy tiszta érzés
Bennem
Becsukom szemem
És már lassan elhiszem
Hogy így lesz valamikor...
