a KÉZBEsitetlen KÉZbesitése
Van az úgy, hogy
tudod: nem szabad
és nem lehet,
mégis...megérinti
valaki a szívedet.
Nem kell vers,
nem kell üzenet,
mielõtt ideértél volna,
magadat már elûzted
- én is mást öleltem.
A fehér csöndben
hazudom: nem tudom,
ki volt a süket, ki volt a vak,
miközben én igazából
- egész szívembõl - Láttalak.
Ennek ellenére CSILLAg-sorsom
sorsodat kérte meg
- nem volt nehéz -,
hogy Te engem ne láss,
ne akarj és ne remélj!
Elég, ha csak én tudom:
hogyan hanyatlott a Nap,
mikor lelked partján álltam
idõtlenül, tisztán, hófehéren...
M E G Á L D A L A K
/ Szabó Csilla Judit /
Van az úgy, hogy
tudod: nem szabad
és nem lehet,
mégis...megérinti
valaki a szívedet.
Nem kell vers,
nem kell üzenet,
mielõtt ideértél volna,
magadat már elûzted
- én is mást öleltem.
A fehér csöndben
hazudom: nem tudom,
ki volt a süket, ki volt a vak,
miközben én igazából
- egész szívembõl - Láttalak.
Ennek ellenére CSILLAg-sorsom
sorsodat kérte meg
- nem volt nehéz -,
hogy Te engem ne láss,
ne akarj és ne remélj!
Elég, ha csak én tudom:
hogyan hanyatlott a Nap,
mikor lelked partján álltam
idõtlenül, tisztán, hófehéren...
M E G Á L D A L A K
/ Szabó Csilla Judit /