Jacques Roubaud: B.Y. három vagy tizenkilenc költemény
„Kérded mire valók ezek a mezítelen testek a parton
ez a napfény ezek a hétalvók ezek az esélyek”
kérded - ki vagyok én ?
mosolyom görbül akár a fény
hangom tengert simító szél
naptár vagyok - perceket súrolnak szárnyaim
sivatagi magányban dúdoló pálmafa
elfúló szívdobogás
én vagyok az idegen akit nap faragott
egy vörös hajnalon unatkozva
szálkás pad vagyok végtelenbe görbült sín
megrepedt dobot verõ komédiás
elsózott vasárnap sodródó papír az utcán
rémülten zuhanó madár
semmi vagyok - mondom
kövek közt alvó csillám
