" Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs "mégsem megyek" lett belõle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: "Szeretlek". Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor Õ elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fûzõ szerelmedrõl, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidrõl, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belsõ hangod, hogy nem jött még el az ideje, és késõbb azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Rád kiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni. És volt-e bûntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szûkmarokkal mért üveggyöngy jutott? És képedtél-e már el azon, hogy nem csak egy szerelem van a szívedben? "
