Éjjel havazásban
Neszez a hó, minden hallgat,
ez a kert ma a végtelen,
óvatosan, lassan ballag
a decemberi éj velem.
Minden messze, minden távol,
semmi nem látszik a tájból,
bokor és fa sokaságtól
miket a tél elvarázsol.
Gyerekkorok mese éje
támad újra ma estére.
Boldog nyugalmat idézve
mi nincs már csak emlékébe.
Hó rakta varázspalástban
Minden alszik, minden hallgat
Áll a kert a havazásban,
hó neszeget, hó takargat.
/ Fetykó Judit /