Tudhatnánk
Esténként is szót váltanál velem,
meg a szemhéjnehéz reggeleken,
s én kilométer hosszan hallgatok.
azt hiszed tán, némán nem szeretlek,
pedig csak gyûlölöm, ha rendezetlenek
azok a neked szánt gondolatok.
Vagy nem is vársz választ, csak kérdezel,
és közben azt hiszed, vétkezel,
ha szám összeszorítva hallgatok.
Vagy inkább vádolsz, hogy nem figyelek,
s ekkor a túlfeszített idegek
mögé bújnak a csendes gondolatok.
/ Rácsai Róbert /
Karinthy: Üzenet a palackban
"Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen
Századik Hosszúsági
s a fogatösszeszorító Dac
Végsõ Magassági Fokán, valahol messze vidéken
és kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni elõbbre."
" Olyan lettem, miattad lettem olyan, mint aki értelmetlenül dönt le sorakozó, nem létezõ, mindent akadályozó falakat, mint aki az összes erejével mindent felemésztõ, hol itt, hol ott fellobbanó nem létezõ tüzeket olt, mint aki vasalja az élet megkeseredett, sírástól keletkezett, nem létezõ ráncait, mint aki elpárolgott cseppben keresi a tenger összes szépségét, mint aki télen ápolja a nyár elhalt virágait, mint aki árnyék nélküli árnyékot radíroz, mint aki azt játssza, hogy él, pedig már régen meghalt."
A kör bezárul
Kellene egy hang
ami áttöri a Csendet !
Kellene egy fény
ami megmutatna Téged !
Gonoszság kellene
mi kiûzi a Szépet !
Hazugság kellene
hogy nem Szeretlek Téged !
Egy új élet kellene
leváltani ez összegyûrtet !
Egy nagy Álom kellene
halk, ünnepélyes zene,
melyben elfelejtelek.
És nagy Csönd kellene
végre már Bennem !
s azon nem törne át,
a Hang !
mely felõrli a lelkem.
/ Kováts Péter /
Egymásra záródó szirmaink
belenézlek a tavaszba pedig tél tapos már sápadó avarba
mondd - ha csak egyetlen halál van
miért hogy percenként temetlek
magamba és újra kiáslak
a fényre? ennek a siratásnak
lesz-e még valaha vége?
látod én ma így szeretlek
bolondulva - csepp viszontba
tengert képzelek és letörött
karmaimmal is kapaszkodom
föl a lelked fonalán - de elõbb
sebeimbõl megszárítkozom
mert ha száraz szeled érintene
a repedésekbe fagyna könnyem
- ne adj könnyen - belenézlek
a tavaszba pedig tél tapos
már sápadó avarba - hittél akkor
bennem most se láss másnak
csak a nyár-nevetésû csillanásnak
örülj szememben titok lakik
most is nevezz akinek látsz
de ne hívj elmúlásnak ennek
a siratásnak ne legyen sohase
vége percenként temetlek áslak
ki a fényre és oda nem adnálak
bárhogy is kérne: annak
az egyetlen halálnak
/ Sz. Szécsényi Barbara /
sorsokban osztozom
vad tévelygõ vagyok
vakon jött csecsemõ
aki nem látott Napot
és vagyok e világnak
vezére s bajnoka
a fénynek katonája
az igaznak indoka
hívj mindig engem
és csak magadba nézz
szépülõ kép vagyok
ahogy elméd felidéz
s hogy közöm volt Hozzád
most megköszönhetem
maradsz, aki voltál:
az én Egyetlenem
ha volna is bennem
a boldogságra jog
nem élhetek vele
mert hitem meginog
rendet tenni jöttem
át száz sikátoron:
a fõutcán a káoszt
nem fokozhatom
lángolnak a szárnyak
a könny forró viasz
nem tarthatsz meg engem
mert nem hozok vigaszt
nem vagyok jó hír
csak tettenért remény
szélsodorta verssor
fennhéjázó erény
s ha nem felejtesz el
tán meg sem halok
Isten hozzád, világ
nincsenek angyalok
/ Kovács Ákos /
"..talán futnék még,de nincsen hova mennem s a rosszat keresi az ördög bennem..."
"...viharon túl, szélcsenden innen.. "
Fergeteges volt az elmúlt hétvége,a regenerálódás még most is tart.A pénteki nosztalgiabuli nagyon jóra sikeredett,az elsõ kellemes élményem az volt,amikor felkért lassúzni( hoppá!) egy 22 éves fiatalember,és mivel elõtte azért elég sokat beszélgettünk,hát nem ,nem tudtam nemet mondani,olyan kedves volt intelligens és tisztelettudó.Õszintén,csodálkoztam is,persze valszeg nem nézett többnek 23-nál de sebaj,azt hiszem kevés manapság az ilyen ember,vagy csak jól titkolják..:)
A végére azért megmaradtam a saját korosztályomnál,ami egy nosztalgiabuliban azért nem is olyan különös,de errõl több kulisszatitkot nem árulok el..de nagy hatással van rám az illetõ,egy kissé szétszórt lettem,talán mert máshol járnak a gondolataim..akkor ez most minek is köszönhetõ,vagyis Kinek??? :P
A szombati Quimby koncert pedig leírhatatlanul fain volt,asszem az istenkirály után most ezt a szót is bedobjuk a közösbe.Egy darabig bírtam az elsõ sorokban tombolni,amíg majd szét nem rúgták a seggemet,és nem öntöttek a nyakamba egy liter sört,úgyhogy kimenekültem oldalra a színpadra,egészen testközelbõl élvezhettem,tetszett ahogyan megszólaltatták a különbözõ hangszereket,meg az összes többi kiegészítõ elem,amibõl aztán összeáll az egész,és a dalok talán ettõl olyan egyediek.A csajok viszont jól bírták,a végére úgy néztek ki, mint valami ázott verebek..Hajnalig még meglátogattunk egy helyet,kifulladásig táncoltunk..ja..mézes bodza pálesz,isteni kóstoljátok meg :) ,aztán a reggeli gyorssal haza..
" Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
késôbb mindent bepótoltál..."
