MÁS VERS
Más verset nem tudok.
Csak így most ezt.
Feküdtem.
Partod voltam, ha te folyó.
Tengered, ha te sziget.
Kezem járta hegy-völgyed,
megilletõdött pillanat,
beszélni kellett volna,
rögtön leírni,
gépesíteni, megszövegszerkeszteni,
hogy elveszítse bensõségeit,
hogy kifordulva belõlem gépzúgássá,
tulajdonképpeni élménnyé legyenek,
times new roman betûtípusba szedve,
természetesen tizenkettesre méretezve,
azzá és úggyá merevüljenek hegy-völgyeid,
hogy monitorra nyúzott bõrödrõl
végül semmi emléke ne maradjon
jobb kezem öt ujjának.
A lámpa ég.
Este van az íróasztalomon.
Csak azért is megpróbállak belesemmisíteni
az elektronikába.
Más verset nem tudok.
Ha sikerül, írhatok nélküled-
rólad kesegõ szirupos, rózsaszín verseket.
Ragacsokat. Málló mímeket.
Ha nem,
marad ez a jobb kéz,
öt ujjra komponálva,
da capo al fine.
/ HS /
EGY HÁROMSOROS A KÉRDÕJELÉRT
?
csak akaszd fel rá mindened
az ismerõsség elõszobái
a kérdõjelek
/ HS /
KOCKÁS - EGY TÖKÉLETES HÁROMSOROS
Szép kezed íve:
házam.
Markodban vagyok.
/ HS /
VERS
(letettük a telefont és tovább mondom Neked)
ujjaim árvák lennének
tenyerem nélkül
és akkor még nem szóltam
talpaim rejtelmérõl
mik az éjszaka bársonyán foltot ejtve
surrannak
át meg át a szobán
valószínûleg keresnek
tõlem függetlenül
egy jelenlétnek nevezett igyekezetet
mi szintén ezt az éjszakát
szeli át meg át
útba ejtve
lábbizonyosságként kijelentve
ezt a szobát
és most aggódhatok
hogy ez a szoba biztosan legyen ott
mert tudod
a föld olyan kerek
hogy egészen könnyen
lecsúszhat az oldaláról minden
amit én bizonyosságnak hiszek
/ HS /
APRÓHIRDETÉS
Vonzónak mondott, de nem
hitelesített senki által.
Papírja nincs, de megtudatott,
szóval elhitesült széles szájú nõ
keres. Mit is? Kötelességszerûen
valakit. Hogy megmaradt haját feltúrja.
Azért. Vagy hogy ökrösszekérbe
ültessék egy éjjelen, és ölébe csillag hulljon.
Elérhetõsége széles sávú az interneten.
Csengõ nincs. A jelige legyen egy
régimódi rózsa csörgõs selyempapírba
csomagolva, átküldve a mobilon.
/ HS /
Néha be kell zárkózni,jót tesz,az ember hajlamos önzõ módon csak önmagára figyelni.Fájós kézzel meg nem nehéz,nem írni,történt egy kis baleset,a jobb kézujjaim nem igazán bírják most a strapát,elég hamar elfáradnak,sõt mondhatni egy idõ után az egész jobb karom zsibbad,de semmi komoly,gyógyulok.Fejlesztem a bal kezemet..kis kétbalkezes lettem.. :)
Így tehát marad az olvasás,bevallom elég sokféle blogba beleolvastam,és elég elkeserítõ a helyzet,valakinél öt mondatig sem jutottam el,mert képtelenség elolvasni amit ír,és ahogyan írja.Trendi vagy sem,elég gáz.
..lezárult a fotópályázat,igen írhatnám azt is hogy 'Képben vagyunk',bekerült 4 képünk a 70 kiválasztott közé,tegnap volt a kiállítás megnyitója,amin sajnos nem tudtunk ott lenni,mert Cseszneken volt jelenésünk,az István a király c. rockoperát néztük meg,leszámítva,hogy playback volt az egész,Istenkirály volt..
(ZÁRÓJELBEN)
A bal kezem emlékezett.
Az ember nem tarthat testrészeket
örökösen kontroll alatt,
nem figyelhet például kezet,
hogy az mire készül,
míg mondjuk a többi emberdarab
kávét keres, vagy kinéz az ablakon,
ki a fák alá, az alvó nyár titkát
meglesni, míg tart a városon a csönd.
Szóval kézbe költözött az emlékezet,
ma reggel, úgy nyolc óra tájt.
(Egy éjjel tárt kezem zárójelében
óvtalak. Akkor bal kezem kileste,
mirõl álmodik a hajad. Szálanként
szálltak álmaid, mint a madarak.)
A jobb kezem zárkózott. Morcos.
Hallgatag. Szerinte nem lehet mindenbõl
verset tákolni, nem arra valók a szavak,
hogy kimondódva elszálljanak velük
az emlékek, mint a madarak,
hogy felnézve az ember egy reggelen,
úgy nyolc óra tájt, mikor csöndjét
alussza még a nyár, szóval felnézve,
belesajduljon az ember bal keze
egy emlékbe, ami éppen visszaszáll,
és megül csupasz vállán, mint a madár.
/ HS /
