Tandari Éva :
Egy Hang szól halkan...
Keserû szavak élednek a papíron...
Ám egy Hang szól halkan az éjben:
Múljék el szívedbõl a fájdalom,
hisz mi él; itt él Szívem rejtekében.
Itt él, s Én számon tartok híven
minden kihullott könnyet s hulló átkot,
s mindenki érdeme szerint arat majd
Kezembõl égõ ostort
vagy Égi-szép Virágot.
Én vagyok az Út, melyen lépni kell,
s ha más útra tér a balga láb,
újra és újra kell induljon
míg tisztelni tudja az Én utam porát !
Újra és újra kell induljon
hogy mit vetett; learassa híven,
s csak akkor kap zugot Szívem rejtekén
ha megtisztította Mezõmet egészen.
Nem hagyhat senki másra örökül
egyetlen lábon álló, keserves kalászt...
- S ki hogy értette meg az Igét;
Akként kérem rajta számon az aratást...
Nem kérek a balgától bölcset,
de nem tûröm a Bölcstõl a balgát...
Így simítom el az Utak mély ráncait
hogy fénylõ legyen egyszer minden reggel...
- Fénylõ, mint ÉN vagyok:
AZ ÉLÕ IGAZSÁG !!
