s.c.

"... jó lenne összegyúrni a Napot és a többi csillagot a bolygókat a szédült port aztán szétteríteni õket a végtelen ûrben a fekete lyukakat ronggyal betömni és virágokat ültetni a Holdon - neked énekelni - kacagni mint kisgyerek homokot szórni a másik szemébe vagy sóhajtani mint egy öreg ki felállni már nem tud - befesteni egyenként a hajszálaidat - a fák gyökereivel ölelkezni leülni a fûbe a hangyák közé a darazsakkal vitatkozni játszani a bogarakkal a lepkékkel madarakkal - teádat megkeverni - a réztáblákat az omló falon fényesre simítani s az utcakövekbõl deszkákból kerítések lándzsáiból felépíteni a sárkányok lebegõ kastélyait - most miért nézel így rám - az erkélyeket vállunkkal megtartani a vonatablakból kidugni fejünket a széllel együtt lépegetni szánkban öblögetni a szavakat a színes betûket és összekeverni õket kõbe vésni újra és átadni az unokáknak a tülekedõkre mosolyogni a zászlókat letámasztani a sarokba leírni a vágyakat illatos papírra újságok szélére és a szemekbe nézni végre - fogd meg a kezem - meztelen testünkön megkeresni a hegeket a csókok illatát és eltakarni a vesszõk nyomát aranyláncokat fûzni forduló nyakad köré megölelni megölelni és nézni ahogy hiábavaló copfokat fonsz szélfútta hajadból és remélni hogy rám gondolsz - gyere hallgassunk zenét míg mindent megálmodunk..."