minden egy dallal kezdõdött,és most mégis erõsebb a csend bennem.elõször félelemmel töltött el az egyedüllét,aztán idõvel rájöttem ,hogy valójában mekkora szabadság jár vele.ijesztõ.tudom.de a zene nem minden.ha nincs akivel megoszthatod,akkor úgy szól ,mint egy megkarcolt lemez,nem tudod igazán élvezni,elvesznek a hangok s vele együtt az érzések...
...ha nem tudsz átadni belõle semmit,ami egészen a tiéd,akkor sosem volt a részed,minden egyes kapcsolat kiszakít a szívembõl egy darabot,olyasvalami ez, mint a "párnafesték",felitatod vele a kiszáradt részt,hogy aztán újra fogjon...

..hiszen kaphatok elég boldogságot,ami kedvessé tesz,elég nehézséget, amely erõssé,elég fájdalmat,ami emberivé tesz,s kaphatok elég reményt.... 

s mindeközben megtanultam mosolyogni...a hétvégi borfesztivál pedig kellõen alkalmas volt erre,az elmúlt hetekben nem éreztem magam ilyen jól,sok-sok régi barát mellett azért megismerkedtem egy-két új "egyéniséggel" is,értékes emberekkel találkozni pedig mindent megér.a "muslicizmus" itt is jelen volt,bár valszeg ennek a szónak a jelentését csak tündér értené.. :)




..az élet pedig nem csupán bonbonokból áll,meg kell bolondítani egy kis késõi szüretelésû Tokaji Furminttal...