" Hunyd be a szemedet, amikor beszélnek hozzád - és megtudod, mit akarnak tõled valóban.
Sötétben az ember megszünik viselkedni - önmaga lesz.
.... és aki azt állítja, hogy nem tud nélküled élni, nem téged szeret, csak önmagát, és fél egyedül maradni.

Tanulj meg hallgatni. Hallgasd a csöndet. Ahogy élesedik a hallásod, úgy fedezed majd föl, hogy csönd nincs. Amit te csöndnek nevezel, tele van nagyon finom rezgéssel, ütközéssel, születéssel, halállal - tele van üzenetekkel. Az élet zizeg és zenél, mint egy kozmikus trafóház. Csak nem hallod, mert ez már nagyon finom rezgés. Nagyon finom nyelv. Ezen a nyelven beszélek én. Ha meg akarsz érteni, meg kell tanulnod ezt a nyelvet - a csönd nyelvét. Amikor elakad a szó, amikor két ütem között megszünik a zene, amikor szeretõd nem szól, csak hallgat, és nem történik semmi, amikor ti azt mondjátok, hogy a színpadon "hatásszünet" vagy "drámai csönd" van - ott szólal meg a mi nyelvünk. Amikor rád gondolok, ezen a nyelven beszélek hozzád. Ha eszedbe jutok, hallom, hogy üzensz nekem. Ez a lélek nyelve. De a Mindenség nyelve is. A kozmosz tele van zenével. Minden zenél. A madarakat hallod, a tücsköt is, de a fûszálat, a hangyát, a köveket nem - pedig muzsikálnak. És minden muzsika üzenet."