Várakozás
Buja illatát
ontja a nyári este, csendesen
száll az éj - mint harmat-
az alvó kertre.
Megint eltelt egy nap,
a visszaszámlálás
égisze alatt.
Nekem vétek a perc
is, mi nélküled
halad. Nem tudom,
mi ez a fura láz,
de fázom,reszketek,
s közben a lelkem
ég, tûz emészti meg.
Futnom kellene,
mégis maradok,
és gyötrõdve élem
azt a pár napot,
ami a két „láthatás”
között lecsorog.
/ Csákvári Zsóka /