Válóczy Szilvia:
Féktelen éj
Köldökömbe rejted csókjaid,
gyengéd simogatásod siklik
mezítelen testemen.
Vállaimról indított
játékos ujjaid nesztelen
harmóniában járnak
feszült mellemen.
Lassú bókjaid
örömmé fércelik
szétesett kába pillanataim,
vágyadba temetsz,
lángolva igézel
szenvedélyed habjain,
s úgy ringatsz,
oly mohón,
akár a tenger.