Szeretett Gyűlölet
Te nem tudod,
Mire képes a
Szeretet,
Ha gyűlöletbe
Csap át.
Nem tudod, míg
Meg nem jártad
Magad is
E csapdát -
Hogy szeretetet
Gerjeszthetsz,
Aztán mindent elfeledtetsz,
De nem finoman:
Több alkalommal,
Hanem egyszerre:
Egy hatalmas pofonnal.
Megszerettetni magunkat
Nem nehéz másokkal,
De ha félredobsz
Egy megunt rajongót,
Az nem éri be, csak sokkal,
Többel, mit adni
Voltál hajlandó neki,
Többel, mi kínját
Csak ideig feledtetheti,
S többel, mit
Ha nem kap meg:
Gyűlölettel
Feledteti.
Gyűlölettel,
Mit Te adtál neki,
Mert te adtad
Azt, hogy Kit
Akar, már nem
Szeretheti.
A lét parancsa,
Hogy szeressük
Az életet.
A lét parancsa,
Hogy élvezni kívánjuk,
Míg csak lehet.
A lét parancsa,
Hogy élvezettel
Oldódjunk fel egymásban,
S a lét akarja,
Hogy magunkat védve
Őrjöngjünk a pusztításban
- ha létünk mélyébe
Kúszva
A szeretett lény
A lét élvezetét rólunk
Lenyúzza
Azzal a szólammal,
Hogy szükségtelenné vált
Felé a létünk,
Hogy nem másért,
Csak önpusztításért
Élveztük a létet,
Hogy a Szeretett Lény
Létünk tavába
Bele lépett,
És mocskos lábával
Beletaposva
Rúgott még rajta,
S rúgta bűzös habosra,
Hogy megundorodjunk
Magunktól,
S ne kérjük számon
A zsarnoktól,
Hogy miért is hagyta,
Hogy szeressük,
Hogy bizalmunkat
Bele vessük, és
Reményeinket dédelgessük,
Mely holt csecsemőként
Jő a világra,
Kit ölelnénk még,
De már hiába,
Mert kínok kínja
Közt el kell, hogy temessük,
... mert a Szeretett Lény
Már nem akarja:
Hogy szeressük!
/ Brain Storming /
