A lélek úgy teljes, ha testtelen, a test akkor egész, ha meztelen. Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
Mintha Atlanta kincseket hajít, s a boldog férfi szeme ott ragad gyöngyöm , gyémántom, mert azt látja csak,
Ami képkeret, könyvön díszkötés, amatőr öröm, De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell: a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy föléd hajolok
Gondold: bábád vagyok
Mezítelenül is gondoskodom rólad, vagy nem elég
egy férfi takarónak?

(John Donne verséből részlet., vers címe: Elégia a
vetkőzésről. Faludy György fordítása)