Egyszerű semmiség az egész, én tudom jól,
De elmondom, hátha érteni fogsz a szavakból.
Ha rám csukott ajtók mögött fájna a csend,
Hát dúdolok félelmemben, halk zene szól, idebent.
Elveszett könnyeim helye már csak fehér folt,
A pillanat elszökött, s meglehet, hogy nem is volt.
Nélküled nem történhet más ezután,
De kettőnkkel megtörténhet bármi talán.
Legyen ez egy másik város,
Valahol a földön túl,
Legyen ez egy kínzó mélység,
Ahova a lelkünk hull,
Legyen ez egy hosszú álom,
Dideregve hűvös ágyon,
Csak jöjjön már,
Az amire gondolnál.
Táncolok felhők végtelen széle fölött rég,
Nem tudom elkapnál, ha vég leesnék.
Nélküled nem történhet más ezután,
De kettőnkel megtörténhet bármi talán.
Legyen ez egy másik város,
Valahol a földön túl,
Legyen ez egy kínzó mélység,
Ahova a lelkünk hull,
Legyen ez egy hosszú álom,
Dideregve hűvös ágyon,
Csak jöjjön már,
Az amire gondolnál.
