nah..kijöttem a vásári forgatagból.nem,nem keltem el,még mindig petrezselymet árulok. :) szóval a kedves ex velem töltötte a hétvégét,és a tegnapi pezsgőzős,kettesben borozós,beszélgetős este után ma elmentünk Bécsbe,a karácsonyi vásárt céloztuk meg,persze oda nem jutottunk el,igazából én már voltam,amúgy nagyon szép,és finom puncs illat terjeng a levegőben mindenhol.viszont megnéztük a Stephans dómot,sétáltunk a belvárosban, annyira hangulatos ilyenkor,teli fiákerekkel,úgy utazni,mint valami hercegnő.a Hundertwasser-ház felé vettük az irányt,nagyon tetszik ez a stílus idáig még csak képeken láttam,de ekkor közbeszólt Van Gogh.ugyanis az Albertinában,ha jól tudom így hívják a múzeumot,Van Gogh kiállítás volt látható,amire mi beneveztünk.hihetetlen sokan voltak,ha jól saccolom egy-másfél órát álltunk sorba,mire bejutottunk.eleinte nem igazán értettem,miért ilyen lassan engedik a jónépet befelé,csak szakaszosan,itt nem tapostak volna el senkit az tuti,hála az osztrák biztonságiőröknek.a képek lenyügözőek voltak,csak a tömeg nyomasztott egy kicsit,azt kevesen tudják,hogy egy képet 1 m-es távolságból kell nézni,volt akinek ez 20 cm-ről sem sikerült,és olyankor ugye a többi sem látott semmit. :)
az esti fényekben pedig még gyönyörűbb volt Bécs,azonban mégis hiányzott valami." a mindenségből hiányzik valami "...nem úgy érzek iránta,néha teljesen máshol jártam ( másvalakin ),észre is vette,de meg tudtuk beszélni,és elfogadta a döntésemet.nem szeretem.legalábbis nem úgy.továbbra is várok..és árulok... :) no nem mozartgolót.. :)
Hajadba túr a kéj öt ujja,
Megcibál, rángat,magára húz,
Búgó hangon báj-dalát fújja,
Vasbilincset selyemporrá zúz.
Bőrödbe marnak szép körmei,
Érzékeid véresre hasítják,
Titkait ha végre felfedi,
Mellkasod sóhajok szakítják.
Ereidben gőzölög a vér,
Cukros-mézes vágyat ajka szül,
Lüktetése húsodig elér,
Izmaidban hévvel megfeszül.
Meztelen testébe öltöztet,
Lehel'te borzolja pihéid,
Elpárásítja tekinteted,
Ő csókolja szádba igéid,
Émelygő,álmodott estéken,
Ágyadba ezt a kéjt Én hozom,
S mint repedést száraz festéken,
Bőrödbe karcolva otthagyom.
/ Anita Scythe /
" Ez a legnyomorultabb érzés.Mikor hiányzik valaki.Körülnézel,nem érted.Kinyújtod kezed,egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal,egy könyvet.Minden a helyén van életedben,a tárgyak,a személyek,a megszokott időbeosztás,a világhoz való viszonyod nem változott.Csak éppen hiányzik valami...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel,ha idejében kelsz és későn fekszel,ha sokat vagy emberek között,ha elutazol ide vagy oda,ha belépsz bizonyos helyiségekbe,végül találkozol azzal, aki vár.Természetesen tudod,hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.Hol keressed ?S aztán ha megtalálod,mit mondjál neki ?....És mégis várod. "
Felszálltam a legelső vonatra,leültem az ütött-kopott ülésre és bámultam kifelé.A fák szélsebesen haladtak mellettem.A hópelyhek az ablakra tapadtak,és hirtelen eltűntek.Minden egyes hópehely,egy-egy kapcsolat,amely végígkísér utadon.Egy érintéssel válik semmivé,nem tudod birtokolni.Elvész.De keletkezhet jégvirág is,ami erős,és kitart.Bármilyen formában.
De a vonaton hideg volt és egyedül érezted magad,megpróbáltad lekaparni a jégvirágot,de nem tudtad.Csak megpróbáltál kinézni az ablakon,de nem láttál semmit,nem tettél semmit.Átszálltál egy buszra,és gyönyörködve tekintettél ki a virágzó fákra,és rétekre.Az ibolya illatát érezted a szélben,és vidám szivecskéket rajzoltál az ablakra.De jött a tél,s a jégvirágok ismét megjelentek az ablakon.S Te tudtad,hogy a helyes úton jársz,már nem akartál átszállni.Inkább megpróbáltál keresztülnézni a jégvirágon...
Hiszen ez csak egy vonatpótló busz volt.....tele örömmel és fájdalommal,megpróbáltatásokkal,és szerencsével....
Nekem ITT a helyem.Ez az én vonatom.
Első osztályú.
Itt állok előtted,
álarcok nélkül,
keresem a húrt,
melyet megpendítve
Lelkedhez érhetek.
Itt állok előtted
mozdulatlanul,
érteni szeretnélek,
s szólok hozzád:
áruld el ki vagy Te?
Itt állok előtted,
Lelked mágnesként
vonzza Lelkem,
hagyom hát,hogy
közel vonj egészen.
Itt állok előtted,
lágy szellő hozta
hozzám kérésed,
hogy teremjek itt
s mentselek meg téged.
/ Zelei Zita /
