" Ez a legnyomorultabb érzés.Mikor hiányzik valaki.Körülnézel,nem érted.Kinyújtod kezed,egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal,egy könyvet.Minden a helyén van életedben,a tárgyak,a személyek,a megszokott időbeosztás,a világhoz való viszonyod nem változott.Csak éppen hiányzik valami...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel,ha idejében kelsz és későn fekszel,ha sokat vagy emberek között,ha elutazol ide vagy oda,ha belépsz bizonyos helyiségekbe,végül találkozol azzal, aki vár.Természetesen tudod,hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.Hol keressed ?S aztán ha megtalálod,mit mondjál neki ?....És mégis várod. "

Felszálltam a legelső vonatra,leültem az ütött-kopott ülésre és bámultam kifelé.A fák szélsebesen haladtak mellettem.A hópelyhek az ablakra tapadtak,és hirtelen eltűntek.Minden egyes hópehely,egy-egy kapcsolat,amely végígkísér utadon.Egy érintéssel válik semmivé,nem tudod birtokolni.Elvész.De keletkezhet jégvirág is,ami erős,és kitart.Bármilyen formában.

De a vonaton hideg volt és egyedül érezted magad,megpróbáltad lekaparni a jégvirágot,de nem tudtad.Csak megpróbáltál kinézni az ablakon,de nem láttál semmit,nem tettél semmit.Átszálltál egy buszra,és gyönyörködve tekintettél ki a virágzó fákra,és rétekre.Az ibolya illatát érezted a szélben,és vidám szivecskéket rajzoltál az ablakra.De jött a tél,s a jégvirágok ismét megjelentek az ablakon.S Te tudtad,hogy a helyes úton jársz,már nem akartál átszállni.Inkább megpróbáltál keresztülnézni a jégvirágon...

Hiszen ez csak egy vonatpótló busz volt.....tele örömmel és fájdalommal,megpróbáltatásokkal,és szerencsével....

Nekem ITT a helyem.Ez az én vonatom.

Első osztályú.