Mondd a tűznek,ne legyen forró
S a csillagos égnek,ne legyen ragyogó!
Kérd a tengert,ne legyen mély
Kémleld a végtelent,meddig is ér?
Követelj a Naptól örök sötétséget
Reggeli kék égtől komor szürkeséget
Szabad kósza széltől mozdulatlanságot
Őszinte érzésektől számító megfontoltságot.
Szerelmünk más hogy lehetne,
mint szép,véget nem érő mese:
Ősi emlékek időn áthasító fénye,
Érzéseink vakítón ragyogó szövevénye?
/ .... /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
