" Hát találkoztunk megint,
a remények imbolygó,lassan
süllyedő hajóján.
Beszélgetésünk közhelyek,
semmitmondó szavak között,
lassan elvész,nem marad más,
mint a csend.
A szűk pillanatba belopózó hallgatásunk
mély árkot ás közénk.
Néma hangok és az idő kéz a kézben
átölelnek,s múltunk gyökerei
körbefonnak,nem engednek
többé el..... "
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
