Reménytelenül
Százszor lemondtam róla, de
Százegyszer jobban szerettem!
Egy tónak száradni kellett volna,
Árhullámként csapdosta szívem.
Míg testet adtál a korlátoknak,
Hitted, hogy nélkülem jobb lehet,
S elmúlást az édes titkainknak,
Múltunk fájdalomként lüktetett.
Most százegyszer mondok le rólad,
És összetöröm minden emléked.
Tengernyi nagysága lett a tónak,
Ezernyi szerelemszilánk a víz felett.
De higyjük, egyszer minden összeforr,
Egy pillanatra megreked a remény...
Utoljára magasba néz a hajóorr,
Majd eltűnik tengerem felszínén.
[Nemes Andrea]
" Valahányszor a Napnak sugarai megérintik az egyszerűséget,
annyiszor vágyjuk mi emberek a földöntúli fenségeset. "
[Nemes Andrea]
Csak annyira szeress, hogy: ...
"Szerelembe essenek a kősziklák,
Termést hozzanak a száradt fák,
Váljanak cukorsüveggé a jéghegyek,
Édesvízű forrásokká a tengerek.
A hullámok ölelkezzenek a parttal,
Ki távol van, elérjem karjaimmal,
A boldogság legyen lakat és zár,
Mert mindenkinek a sajátja jár,
Ha mindezt kiváltod szereteteddel,
Ennél jobban szeretned nem kell,
Megelégszem e kevéssel, hidd el."
[Nemes Andrea]
"De ma csukd be a könyvet, hogy hallja a szél,
hogy itt voltál, itt jártál valakiért,
aki ismer úgy, ahogy más még nem,
vedd el a magadét de másét nem!"
Még mielőtt ilyen gyorsan elhagynánk a JÚNIUST,ne feledkezzünk el két szülinapról:
a blogszülinapról,meg az enyémről természetesen,mert bizony most volt mind a kettő.
Idő hiányában én is csak benézek,azért örülök ha erre jártok,lehet jönni hűsölni.. :)
