Kell egy kis izgalom. Percnyi libabőr, ami végigfut a bőrömön. Valami, amitől megakad a lélegzetem, és kitágul a pupillám. Amitől úgy szakad ki belőlem a sóhaj, mintha ezer éve szorult volna be. Ami a gyomromban tüzet lobbant lángra, felégetve a sok kis rózsaszín pillangót- mert ez éget, felemészt, és nem valami romantikus kis vattacukor. Ami a fejemből kiüríti a gondolatokat, és nem lép helyére más, mint egy pillanatnyi elmezavar. Kell egy csipetnyi őrület, ami a testemet önkétlen mozgásra készteti. Induljon a lábujjamtól, és bizsergessen végig egészen a fejem tetejéig. Legyen a szememnek olyan, mint kezemnek a selyem érintése, számban az édes bor íze. Kell egy pillanat, amikor kiszakadok a valóságból, és elrepülök messzire, abba a világba, ahol nem csak élőnek érzem magam, hanem azt érzem, maga vagyok az Élet. Kell, hogy érezzem, milyen, amikor a szívem nem csak egy zakatoló vérpumpa, hanem egy megtöltött érzelem motor. Érezni akarom, ahogyan lángra kapok és elégek. Mindezt egyszerre akarom érezni - mert te hozzám értél.
-Agárdi Zsóka-
"Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek."
Annyira más ez, mint ami eddig volt. Miért? Magam sem tudom. Jöttél, és megváltoztattad az életem. Miattad akarok még csinosabb lenni. Miattad vannak új vágyaim, miattad lángol a szívem ezer fokon,ahogy eddig még soha. Miattad imádom az élet kevésbé boldog perceit is, az esős napokat, finomabbak az ízek, még a vizet is boldogabban kortyolom. Ha nem vagy mellettem, akkor hiányzik valami, és ha újra itt vagy, összeáll megint minden. Bárhol is legyél, oda engem is magaddal viszel, és te is jössz velem minden felé-ott vagy a szívemben, a gondolataimban, ott vagy reggel, ha nélküled ébredek, ott vagy az ebédnél, a zuhany alatt, amikor az utcán sétálok, ott vagy a buszon a zenémben, ott vagy egy beszélgetés közepén. Olyan vagy, mint egy szűnni nem akaró kellemes érzés, megtestesülve, mint egy vágy, ami valóra vált.Te vagy minden ,,bárcsak", ,,dejólenne" és ,,egyszermajd". És én nem is lehetnék boldogabb, hogy végre...végre igaz vagy.
-Agárdi Zsóka-
