Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

s.c.

Friss topikok

  • s.c.: Talán a betűk... talán a kezed... talán meg is teszed... :) (2019.01.25. 19:30)
  • s.c.: Ezzel nem vagy egyedül. (2017.01.07. 12:18)
  • s.c.: Köszi :) meg a blog is :) Örülök,ha így érzel :) (2016.06.30. 20:08)
  • s.c.: Igen,sajnos egyre gyakrabban tapasztalom én is.... Üdv Amerika24,de rég jártál nálam,a régi blog... (2016.05.07. 12:01)
  • s.c.: :P :D (2015.01.15. 19:23)

Címkék

s.c. 2014.11.10. 19:18

Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon. És ez vonatkozik a párkapcsolatra is. Mert ebben egymás akaratlan fölemelői és lehúzói vagyunk. Az igazi szeretetet az jellemzi, hogy meg lehet mondani, ami nincsen jól. Nemcsak azt, hogy "Nekem rossz, ha te ilyen vagy" - hanem főleg azt, hogy "Neked rossz, ha ilyen maradsz."

A lelki természetünk olyan, hogy eleve mindent kihárít. És a nagy tanítók, a jó társak, az őszinte barátok és a jó könyvek ezt nem engedik meg. Odafordítják a tekintetedet, ahol valamit öntudatlanul nem szeretsz magadban. Ezért első reakciód gyakran a felháborodás. Tekintsd jó jelnek, útjelzőnek: valamit nagyon nem akarsz látni magadban.

Müller Péter

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csillka.blog.hu/api/trackback/id/tr296884867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása