Lehunyt szemmel tapogattam végig a napok üszkös maradványát, beleszagoltam a levegőbe, ami nem hozta a megnyugvást, majd hunyorogva átlestem szemfedőm gyűrt bársonyán a Téged-látás reményével...de nem voltál a rét vörös-pöttyös pipacsképű orcájában, és nem leltelek a bíbort hasító napfelkelte izzásában sem, de az esték betakartak a nálad-lét gondolatával, a sokszor elképzelt lélek-életképek víziójával, amikben megrajzoltalak magamnak, hogy végtelen távolságod tüskéi ne hasítsanak oly mély sebet rajtam...mégis hiány-cseppjeid serkennek belőle napról napra újra, ha nem érezhetem magam benned.
Moha
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.