Mélység
A szeretetlenség úgy kúszik szét bennem,
mint túláradt folyó a léptek nyomdokán.
Talán sohasem tudom megszokni az ûrt,
mit fojtó csönd ural a büszkeség okán.
Ó, hogy gyûlölöm e csöndet! Gyilkos árnya
úgy borít be búval minden hûs éjszakán,
mint föld a sírt, hol zúzmarás könnyet zokog
a vezeklõ homályba süllyedõ magány.
/ Arany-Tóth Katalin /