Senki se tudja,mit
veszített, de a sétatéren, a
híd alatt, az ágyban, a
csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.
/Dsida Jenõ/
Senki se tudja,mit
veszített, de a sétatéren, a
híd alatt, az ágyban, a
csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.
/Dsida Jenõ/
B.Szabó Károly: Halkulat
bár eltûrnek sok havat
hóban merengõket
mondd hogy nem szabad
de eltörnek a szavak
ha ki nem mondom õket
Madár János: A magány súlya alatt
Alkonyi csöndbe hamvad a tûz,
ki sem látszik a fény a résen.
Hunyorog a kõ, a vers,
megnõnek az árnyékok egészen.
Virradj, éjszaka! Sötét
fémek közt oly egyedül vagyok.
A magány fekete súlya alatt
szétfeszítik szívem a csillagok.
Amióta...
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.
Amióta megláttalak,
Illatosabb a mezõ
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatõ.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke,
S szerelmemtõl lobbant lángra
A kétségbeesés üszke.
Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb.