Egy dolgot adhatok: a szeretetemet. Semmi többet. Csak ennek van értéke, nem is akarok mást adni. Felesleges lenne. Ez fog segíteni, elõrevinni, ebbe tudsz majd kapaszkodni. Ez ölel majd át, amikor úgy érzed, egyedül vagy, és bizony õ fog megvédeni, amikor majd minden a fejedre omlik. Hiszen meg fog történni. De nem mindegy, hogy magad felé tudod tartani majd, és bizony megvéd, amennyire csak tud. De nem kerülheted ki a fájdalmat. Át kell élned, meg kell tanulnod szenvedni, mert másképp képtelen leszel értékelni azt, amikor egyben van a világ, vagy épp azt, hogy van aki szeret. Meg kell tanulnod elfogadni azt, hogy egyszer minden véget ér, és bizony mindig újra kell kezdeni. Ha pedig omlik, hagyd csak. Lesz, aki segít felépíteni. Erre való a szeretet: biztat, támogat, és biztosít affelõl, hogy bármire képes vagy, ugyanis rá bizony számíthatsz.
/ Oravecz Nóra /
