Sárhelyi Erika: Õszbe léptem
Õszbe léptem. A szakadatlan, monoton
hulló esõ, mintha szívembõl folyna el.
Szomorú pocsolyák közt lépdel a lábam,
A szürkeség fölém nõ és magába nyel.
Lelkem mélyén forró nyarak gubbasztanak,
akár itt felejtett, törött szárnyú fecskék.
Ablakom elõtt dühöng az õrült piktor,
ecsetjérõl fröcsög a rozsdaszín festék.
Hiába fúrom tekintetem az égbe,
hiába hozom le az összes szenteket.
Õszbe léptem, térdig avarban gázolok,
Nehéz ma hinnem, hogy a holnap szebb lehet.