Kovács Daniela: Ma a világ szíve
A temetõt ma is hideg futja át,
sírodra terül a mécsláng bánata,
s míg mormolok egy alig hallható imát,
úgy fájsz, mint tovatûnt nyaraink illata.
Ma a világ szíve sok emléktõl nehéz,
és mindegyik felett sûrû pára száll,
némán tûröm én is, hogy minden ködbe vész,
s hogy lábaimnál folyik össze élet és halál.