Kovács Daniela: Mielõtt ágyát vetné
Ma olyan csöndes a rõt-arany õsz
bágyadtan játszik az ablak üvegén,
szobánk homályában hosszan elidõz,
hol ketten vagyunk: az emléked meg én.
Ránk néz, mosolyog, kacéran legyint,
örömtûz lobban csillogó szemén,
majd kacagása halkul, s búcsúcsókot hint,
mielõtt ágyát vetné a tar ágak hegyén.